Sose használt sminket vagy parfümöt, mindig egyszerű lófarokba fésülten hordta a haját, csak farmerben és sima pólóban járt. A fiatalemberek azt gondolták róla, hogy csupán egyik diáktársuk a Floridai Állami Egyetemen, és egy kísérletben vesz részt azzal a férfival együtt, aki legókockákkal igyekezett megoldani különböző feladatokat. Az igazi kísérlet azonban később következett, akkor, amikor minden férfit megkértek az egyetemen, hogy minősítse a nő különböző tulajdonságait, köztük a vonzerejét.

Mint kiderült, a válaszokat két tényező határozta meg: a nő menstruációs ciklusa és a férfiak érzelmi állapota. Korábbi vizsgálatok már megmutatták, hogy a legtermékenyebb időszakában lévő nőt a férfiak vonzóbbnak találják, mivel anélkül, hogy akarná, megváltozik a hangja, az illata és a bőre színe. Ugyanezt a hatást figyelték meg ebben az esetben is, de csak azokban az esetekben, amikor olyan férfi végezte el a minősítést, akinek független volt éppen, tehát nem volt semmilyen viszonya.
A romantikus kapcsolattal rendelkezők sokkal kevésbé látták vonzónak a termékenységi ciklusa csúcsán lévő nőt, feltehetően azért, mert valamilyen módon érzékelték, hogy veszélyt jelent a kapcsolatukra nézve. Hogy megmaradjanak a párjuknál, és ne lehessen őket elcsábítani, azt mondták maguknak, hogy a nő nem is olyan elragadó.
A kísérlet az evolúciós pszichológia egy új irányzatához, a "kapcsolatfenntartás" tanulmányozásához tartozott. A legtöbb kutatás eddig azt járta körül, hogyan készített fel bennünket, különböző nemű embereket az evolúció arra, hogy találkozzunk és párosodjunk a másik nemhez tartozókkal.
Az evolúciós párzási játék azonban nemcsak a társ megtalálásáról szól, történjen az akár a szavannán, akár egy magányosokra specializálódott bárban. A természetes kiválasztódás azoknak kedvezett, akik elég hosszú ideig maradtak együtt ahhoz, hogy gyerekeket neveljenek fel, tehát az olyan férfiaknak és nőknek, akik partnerük megőrzésével képesek fenn is tartani a megkezdett viszonyt.
Nehezen hihetőnek tűnik, hogy egy férfi, ha akár csak rövid időre leül mellé, meg tudja állapítani egy nőről, hogy legtermékenyebb időszakában van éppen. Még nagyjából tíz évvel ezelőtt a tudósok úgy vélték, hogy az emberek esetében - más főemlősöktől eltérően - a peteérés úgy megy végbe, hogy arról nemcsak a férfiak, hanem maguk a nők sem tudnak. Több vizsgálat is igazolta azonban, hogy ha egy nő termékenysége csúcsára ér, megváltozik a viselkedése. A bárokban dolgozó táncosnők olyankor több pénzt kapnak a vendégektől (hacsak nem szednek a peteérést elfojtó fogamzásgátló pirulát, mert akkor a borravalók változatlanok maradnak). A nők hangfekvése megemelkedik, a férfiak izgalmasnak érzik az illatukat, és megnövekedett tesztoszteron-termeléssel reagálnak rá.

Vadászat a "jó génekre", kockázatokkal

"Az igazán érdekes az, hogy minden tudattalanul zajlik - magyarázta Martie Haselton, a Kaliforniai Egyetem pszichológusa a The New York Timesnak. - Férfiakra és nőkre egyaránt hat a peteérés, de nem vagyunk tudatában annak, hogy milyen jelentős változásokat idéz elő a magatartásunkban. Abból, hogy ez így történik, nyilvánvaló, hogy jobban hasonlítunk más emlősökhöz, mint gondoltuk."
A termékenységi ciklus csúcsán járó nők szívesebben mennek partikra, táncos szórakozóhelyre, és (férfiak és nők egybehangzó véleménye szerint) érdekfeszítőbben öltözködnek. Egyes nőknek a partnerükhöz való viszonya is megváltozik, mint azt Haseltonnak kaliforniai kollégájával, Christina Larsonnal és Steven Gangestaddel, az Új-mexikói Egyetem pszichológusával közösen végzett vizsgálata beigazolta.
"Azok a nők, akik szexuálisan nem nagyon elbűvölő férfiakkal állnak szilárd kapcsolatban, hirtelen elkezdenek észrevenni más férfiakat, és egyszer csak flörtölnek velük. Kritikusabbá válnak állandó partnerükkel szemben, és kevésbé érzik magukat egynek vele a peteérést megelőző néhány napban" - fejtette ki Haselton.
Ez azonban nem azt jelenti, hogy szakítást fontolgatnak. "Ezek a nők semmilyen jelét sem mutatják annak, hogy ne éreznék magukat többé elkötelezettnek. Nem akarják otthagyni stabil partnerüket, egyszerűen csak körül akarnak nézni a férfiak között, és megvizsgálni, hogy közülük ki jöhetne szóba szexpartnerként" - tárta fel a pszichológus.
Mindez illeszkedik a hűtlenség "jó génekre" alapozott evolúciós magyarázatához: egy jó kiállású férfival létrejött múló viszony jobb génekkel rendelkező gyerekeket eredményezhet, olyanokat, akiknek nagyobb esélyük van arra, hogy tovább adják az anya génjeit. Ennek a fajta hűtlenségnek azonban megvan az a kockázata, hogy a nő nem szexi, hosszú távú partnere tudomást szerez róla, és otthagyja a nőt, hogy nevelje egyedül a gyereket. Jobb tehát, ha a nő csökkenti a kockázatot, és csak akkor hűtlenkedik, amikor biztosan termékeny.

Figyelmi kötődés

Ez az evolúciós logika azt diktálja, hogy a partner akkor aggódjon a leginkább, amikor a nő termékenységi szakaszban van, és pontosan ez is történt a Haselton és Gangestad által vizsgált esetekben. A szexuálisan nem megnyerő férfiak különösen féltékennyé váltak és jobban vigyáztak a kapcsolatra a nők magas termékenységi szakaszában - talán mert több fizikai jelet észleltek, vagy csak mert látták, hogy partnerük a szokásosnál erőteljesebben flörtöl. (folyt.)