A január 16-án rajtoló vízilabda Eb-nek, ahogy korábban megszokhattuk, jóval nagyobb lesz a tétje, mint hogy, ki ülhet fel végül Európa trónjára. A hollandiai torna az olimpiai felkészülés jegyében lejátszott éles tesztmeccsek sorozata lesz majd, persze nem csupán számunkra. Kemény Dénest hidegen hagyja az olaszok önbizalma, a tapasztalatszerzés mellett minden meccset meg akar nyerni. Harcra fel!

– Merre tart éppen?
– A horvátországi Varasd felé robogok, ahol este edzés vár a csapatra, másnap pedig megmérkőzünk a horvát válogatottal barátságos találkozón (a végeredmény 10-8 lett Horvátország javára – a szerk.). Este indulunk majd vissza Budapestre, szombaton pedig irány Eindhoven.

– Na, és merre tart a csapat?
– Úgy gondolom, hogy a körülményekhez képest jól fogunk majd vízilabdázni Hollandiában. Kellemes meglepetés lenne, ha sikerülne elérni a sanghaji szintet (a tavalyi vb-n negyedik lett a válogatott – a szerk.)…

– Ennyire rosszul sikerült a felkészülés?
– Inkább arról van szó, hogy kevés idő jutott az egyéni hiányosságok kiküszöbölésére. A fizikai problémák, a taktikai összeérés mellett gondot jelent, hogy nagyon sűrű klubszezont tudhatnak a hátuk mögött a játékosok. December 19-én kaptam csak meg őket az egyesületektől, így az már bizonyos, hogy az Európa-bajnokság kezdetére nem fogjuk tudni elérni a vb-szintet. Jelenleg ott tartunk, hogy az aktuális állapotunkhoz mérten kihasználjuk az Eb-t a tapasztalatgyűjtésre és persze, hogy jól szerepeljünk.

– Ezerszer elhangzott már, és ön is elismerte, hogy az eindhoveni Eb gyakorlatilag egy jó felkészülési lehetőség Londonra, feláldozhatjuk januári szereplésünket az olimpia oltárán. Tartja ezt a véleményét?
– Nem fogunk feláldozni semmit. Jó néhány csapat készül arra, hogy győzzön Hollandiában, mi is így teszünk. Biztos vagyok benne, hogy a sikerrel és a csalódással záruló meccseknek is lesz pozitív hozadéka.

– Kásás Tamás visszatérésével játékban vagy pszichikailag nyert többet a csapat? Az ellenfelek számára mindenképpen demoralizálóan hathat, hogy a világ egyik legjobbja lóbál előtte.
– A kettőt nem lehet külön választani. Egy jó Kásás nagyot lendíthet a játékunkon, ha ő hozza a formát, a többi játékost is magával húzhatja. Természetesen pszichésen is zavarhatja majd az ellenfelet a jelenléte. Visszatérése ugyanakkor nem ér sokat, ha elszívja mások elől a levegőt, és aki helyett beszáll, annak leromlik a teljesítménye. Harmonikusan kell illeszkednie a csapatba, ahogy a többieknek is.

– Biros Péter két meccset is szusszant a Volvo-kupán, Szécsi Zoltán pedig az első találkozót hagyta ki fájdalmai miatt. Hogy állunk a sérültekkel?
– Van még némi időnk az Európa-bajnokság kezdetéig, úgyhogy sérültjeinkkel kapcsolatban bizakodó vagyok. Kapusainkkal – Szécsi Zoltánnal és Baksa Lászlóval – leültem beszélgetni: mindketten tisztában vannak vele, hogy bárki is áll a kapuba, le kell húznia a rolót. Reménykedem benne, hogy Zoli legszebb napjaira emlékeztetően véd majd. Laci az utóbbi időben többször is adós maradt a jó teljesítménnyel, de hiszek benne, hogy amikor választanom kell majd az adott meccs előtt, kellemes gondjaim lesznek.

– Mit gondol, sikerült megtörni valamennyire a világbajnok olaszokat a Volvo-kupán aratott sima győzelmünkkel?
– Az olasz nem egy önbizalom-hiányos nemzet. Tíz évet éltem és sportoltam Olaszországban, és azt vettem észre, hogy az olaszoknak két esetben nőtt meg az önbizalmuk: ha nyertek, vagy ha kikaptak. A nyitómeccsen meg kell vernünk őket. Ez számít, más nem érdekel.

– A nagy csapatok közül mindenki az olimpiára való készülés jegyében utazik majd Eindhovenbe, vagy van, aki már most „robbantana”?
– Ellenfeleink teljesítményét nem lehet előre megítélni. Az olimpiai selejtezőért és a vb-kvalifikációért küzdő riválisok mindent el fognak követni, hogy megnehezítsék majd az életünket.