„Mindaz, amit teszünk csak csepp a tengerben. De a tenger is kisebb lenne a nélkül a csepp nélkül. A csoda nem az, hogy végezzük a munkánkat, hanem hogy ez boldogít minket.” (Teréz anya)

– Miért ezt a szakmát választottad, és hogyan/mikor kerültél a Reménység Napközi Otthonba?
– Szüleim gyógypedagógusok, így gyermekkorom óta olyan közegben, szellemben éltem, nevelkedtem, ahol a sérült gyermek, fiatal közelsége természetes. Édesapám egy olyan haladó szellemű iskolát vezetett, ahol értelmileg akadályozott gyermekek éltek, tanultak.
Számomra ez az út volt kijelölve. Nagy öröm, hogy a tőlük kapott értékeket tovább vihettem, mert 2001 márciusában kaptam egy felkérést, mely szerint az önkormányzat kötelező feladatainak ellátására fogyatékossággal élő gyermekek, fiatalok és felnőttek nappali ellátását kellene megszervezni Dombóvár és a hozzá tartozó települések számára. Az Arany János téri épület, melyben 2001 augusztusában elkezdtük a munkát, 18 fő fogadására volt alkalmas. Közel egy év múlva már a bővítésen gondolkoztunk, mert a férőhelyeink száma kevés volt.
Mindez annak köszönhető, hogy komplex rehabilitációt biztosítottunk már a kezdetektől, ami túlmutat a nappali intézmények szakmai előírásain.
Így a nappali ellátás keretein belül a gyermekek korai fejlesztését és gondozását, a fejlesztő felkészítését is vállaltuk, mely azt jelentette, hogy a szülőknek nem kellett Pécsre, Kaposvárra, Szekszárdra hordani fejlesztésre a kicsiket, hanem helyben biztosítottuk azokat a terápiákat, melyeket az egyre bővülő szakmai team meg tudott oldani. A fiatalok a számos képzés megszerzése közben már 2002 februárjától foglalkoztatási jogviszonyba kerültek attól függően, hogy az állapotuk mit engedett.
2006-ban már közel 50 fővel költöztünk a Kinizsi utcába, ahol jelenleg 80 felnőtt és 40 gyermek ellátását biztosítjuk. 2011 szeptemberétől kibővült az ellátásunk: logopédia és gyógytestnevelés szakszolgálati feladatot látunk el.

– Hogyan épül fel egy napod, milyen tevékenységeket végzel, miből áll a munkád?
– A napi munkám rendkívül változatos, szerteágazó. 12 év után is szívesen, nagy örömmel végzem, boldoggá tesz. A munkatársaim rendkívüli emberek, akik értik, és nagy odaadással végzik munkájukat. A ránk bízott gyermekek és fiatalok között jó lenni: feltölt, erőt ad a továbblépéshez. Szeretem a kihívásokat, az új feladatokat, melyek mindig adódnak.

– Kikkel dolgozol, milyen fiatalok vagy felnőttek járnak hozzátok, mi az, amit nyújtani tudtok nekik?
– Az intézmény színes úgy a munkatársakat, mint a fiatalokat szemlélve. A terapeuták: gyógypedagógusok, logopédusok, tanítók, gyógy­test­nevelők, gyógytornász, zeneterapeuta. Mellettük szociális gondozók, foglalkoztatás-segítők dolgoznak. A gyermekek és fiatalok speciális szükségletei is változatosak, mely komoly szakmai kihívás. A legfontosabb, hogy olyan légkört, feltételeket biztosítsunk számukra, melyben mindig benne van a fejlődés lehetősége: nyugodt, kiegyensúlyozott, kiszámítható pillanatokat, feladatokat, melyeknek a célja: önmagunk és a másik ember feltétel nélküli elfogadása, tisztelete, megbecsülése.

– A honlapon bemutatkozásodban ezt írtad: „Szeretnék még többet adni, de sokszor nagy akadályokba ütközöm.” Mik ezek az akadályok?
– Az akadály legtöbbször a pénz, melyből mindig kevés van, de a 12 év alatt mindig sikerült megoldani azt, amire nagyon vágytunk: szépen felújított épület, új fejlesztő eszközök és berendezések, kirándulások, táborozások. Ezt köszönhetjük a lelkiismeretes és magas szintű munkának, úgy a munkatársak, mint a fiatalok részéről.

Várjuk azokat a gyermekeket, fiatalokat és felnőtteket, akik bármely fogyatékossággal élnek, és részesei szeretnének lenni a „Reménység” közösségének. Érdeklődni lehet naponta reggel 7-15 óráig személyesen vagy telefonon a 06‑74/565‑539-es számon. tcs